Az akku ára: akár a föld alatt is harcol a munkavállalói jogokért a kongói szakszervezet

“Nagy problémát jelent a kobalt és nikkel illegális bányászata” — magyarázza Gisele Tshaba. A Kongói Demokratikus Köztársaság az akkumulátoripar – beleértve az autó- és mobilakkumulátort egyaránt – egyik legjelentősebb nyersanyagforrása.  A világ kobalt-kitermelésének 75%-át adja az ország, míg rézbányászat tekintetében is a hetedik helyen áll.

A nyersanyagexport létfontosságú a közép-afrikai ország számára: az ebből származó adóbevétel 2019-ben az állami kötségvetés 46%-át tette ki. 

A bányák egy része modern ipari körülmények között, a globális szabványokhoz és technológiához igazodva működik. Ezekben a multinacionális cégekben a szakszervezet is jelen van, itt garantálják az emberi- és munkavállalói jogokat — mondta Gisele  Tshaba.

A problémát kisebb vállalkozások jelentik, ahol szakszervezetek helyett a dolgozók úgynevezett szövetkezetekbe tömörülnek. 

A szövetkezeteket ugyanakkor szintén a multinacionális cégek üzemeltetik — és az ezekbe tömörülő munkavállalók sokkal rosszabb körülmények között találják magukat, mint szakszervezeti társaik.

Ezekben a  kisüzemi tárnákban gyakran csupán emberi erővel, puszta kézzel bányásznak, és csak jobb esetben használnak csákányt, vagy más kézieszközöket a szikla feltöréséhez. Ez a munka embertelen körülmények között zajlik. A bányászok olykor 3-4 napot is a bányában töltenek egyhuzamban.

A bánya munkásoknak nincs bejelentett jogviszonyuk, sokszor “kisvállalkozóként” alkalmazzák őket. A cégek többször tisztességtelen eszközökkel szerzik meg és olcsón vásárolják fel az ércet a munkásoktól. “Az önkényes ármegállapítás sokszor erőszakosan történik” — mondja Gisele Tshaba Mbanga. 

A kongói bányákban gyakran alkalmaznak gyermekeket.

A kisebbek nem mennek le a tárnába, a fiatal fiúk és főleg a lányok az ércek öblítésében és mosásában vesznek részt. Kamaszkortól a fiúk leereszkednek a mélybe, hiszen a föld gyomrából több ércet tudnak kitermelni – ehhez azonban nagyobb fizikai erőnlét is szükséges. Sok gyerek a szülei mellett dolgozik, de akadnak árvák is a gyermekmunkások között. 

Gisele Tshaba Mbanga elmondta, hogy

a nők gyakran esnek diszkrimináció áldozatául a bányákban.

Mivel csak a jóval alacsonyabban fizetett ércmosásban vehetnek részt, így a férfiak – szintén nagyon alacsony – jövedelméhez képest is kevesebbet keresnek. Annak érdekében, hogy valamivel többet vihessenek haza, szükségük van a gyermekeik munkaerejére is – így történik meg, hogy a gyermekmunka felett hallgatólagosan a nagyvállalatok és a családok egyaránt szemet hunynak. 

A kobaltbányászat rendkívül káros az egészségre.

A munkavállalók körében kiugróan gyakoriak a tüdőbetegségek. A helyi és nemzetközi civil szervezetek beszámolói szerint a munkások 90%-a rendszeresen köhög és légúti problémákkal küzd. Általános, hogy az ércek érintése és a fizikai terhelés kikezdi a munkások bőrét – ennek ellenére a munkások legtöbbször semmilyen védőfelszerelést sem hordanak.

A bányákban nem ritka a munkahelyi baleset. A munkások gyakran 45 fokos emelkedőn hordják fel a 30-40 kilogrammos nehézfém őrét tartalmazó zsákokat. A legnagyobb veszélyt ugyanakkor a bányák beomlása jelenti, ami a kisüzemi bányáknál egyáltalán nem ritka: itt sem gerendák, sem semmiféle megtámasztás nem biztosítja a tárnák épségét. Ha egy bánya beomlik, a benn rekedt munkásokat élve temetik el a kőfalak. 

A bányászat gyakran erőszakos kitelepítésekkel is jár. Az Amnesty International 2023-ban kampányt indított az akkumulátor-nyersanyagot kitermelő bányák miatt otthonukat vesztett kongóiak védelmére. 

Gisele Tshaba Mbanga elmondta, hogy különösen fontos, hogy a szakszervezetek jelen legyenek ezekben a kisebb, kisüzemi bányákban is. Szakszervezeti vezetőként feladatának tartja, hogy meggyőzze a munkásokat, hogy ők is szerveződjen a jogaik védelme érdekében. 

“Sokszor meg kell győznünk őket, hogy vannak emberi jogaik” – hangsúlyozta Gisele Tshaba Mbanga. A szakszervezeti képviselők maguk is leszállnak a tárnákba a munkavállalókkal, akár 3-4 napot is lent töltve ott – annak érdekében, hogy biztosítsák a munkások munkavállalói jogainak érvényesítését.  

A szakszervezet képzést indított a bányászok között annak érdekében, hogy az emberi- és munkavállalói jogokban tájékozott „képzőket” képezzenek ki, akik – ezzel a tudással felvértezve – folytatják a munkát: a feladatuk, hogy ők is kiképezzenek legalább másik 13 embert. 

(Megjegyzés: A franciául beszélő szakszervezeti képviselő tolmácsolásába kisebb hiba csúszott: az ILO (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) helyett a videóban OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) szerepel. A hibáért elnézést kérünk.)